Az Azon az éjszakán tél lett egy olyan kisfiú története, aki hiába várja haza születendő kistestvérét. A bensőséges hangulatú képeskönyv egy gyerek őszinte hangján mesél a baba elvesztéséről és a családot elborító szomorúságról. Végkicsengése mégis vigasztaló: ha a fájdalom megélése mellett ajtót nyitunk egymásban az első mosolyra, a nehéz hétköznapok lassan, szelíden újra élettel telnek meg.
A könyv témája az írónőt, Anna Elina Isoarót és az illusztrátort, Mira Malliust is személyesen érinti. Olyan könyvet szerettek volna készíteni, amely támaszt nyújthat a hasonló helyzetben lévő családoknak.
A finn szerzőpáros kötete egy hiánypótló mesekönyv, mely az egyik legfájóbb témát, az újszülött vagy még meg sem született kisbaba elvesztését dolgozza fel. Jóllehet sokkal több család érintett ebben a kérdésben, mint gondolnánk, gyakran előfordul, hogy a gyászolókat körülvevő családtagoknak, ismerősöknek nincsenek szavai, eszközei a segítségnyújtáshoz, így inkább hallgatásba burkolóznak. Ezt a gyötrelmes, tehetetlen csöndet töri meg az Azon az éjszakán tél lett őszinte gyerekhangja. Mi történt velünk? Hogyan formálhatjuk beszéddé az érzéseinket valakiről, aki úgy áll a legközelebb hozzánk, hogy meg sem ismerhettük őt? Szabad-e még ezután örülni az életnek? És ha igen, hol születik a remény?