Ha hiszitek, ha nem, a zene sok mindent kihoz az emberből. Ceruzát, világbékét, titkos fogadalmakat. Bajuszt, madarat, ciklont, orkánt. Csigát, hernyót, sárkányt, kukacot, kaméleont és szalamandrát. Addig dúdoltat benneteket, amíg japánok nőnek a japánkertben. Megmutatja, hol lakik a csend, hogyan csattog a szellőolló, milyen a sapkalap. Legszebben pedig Bertóti Johanna hangján szól. Hallgassátok! László Noémi Bertóti Johanna versei mozgásba lendítenek. Lehet, hogy kijövünk egy almából, és máris bemegyünk egy körtébe, de valamilyen varázslat folytán akár az is megtörténhet, hogy egy almába megyünk be, és egy körtéből jövünk ki, hiszen ezekben a versekben mindig van valamilyen váratlan csavar, nyelvi játék, szokatlan otthonosság. Hangzós, zenés, szerethető versek ezek, egy olyan szerzőtől, aki a legnagyobb természetességgel tud ráhangolódni a gyerekek világára, hiszen minden versében ott érezhető a játék szeretete.
Balázs Imre József